Erőszak az óvodában – érintett a gyermekem?

Kedves Szülők, talán azért olvassák ezt a cikket, mert gyermekük hazajött és elmesélte, hogy meglökték. Vagy mert az óvónő félrehívta Önöket, mivel gyermekük más gyerekeket megharap. Vagy mert gyermekük hirtelen fél az oviba menni, bár látszólag közvetlenül nem érintett. Bármi is hozta ide Önöket: jó helyen vannak. És nincsenek egyedül.

Erőszak az óvodában – már önmagában is nehéz kimondani

 Azt szeretnénk, hogy gyermekeink védett környezetben legyenek, ha már óvodába visszük őket. És aztán történik valami megrendítő, zavarba hozó, valami, ami talán szégyenérzetet kelt bennünk. Ilyenkor fontos tudni: ezek a helyzetek mind gyermekeink valamilyen igényéről árulkodnak. Egyik sem tesz minket rossz szülővé.

Ha gyermekét bántalmazzák, érezhet haragot, tehetetlenséget, vagy késztetést, hogy azonnal megvédje gyermekét. Talán szomorúságot vagy bűntudatot is: “Észre kellett volna vennem korábban?” Ezek az érzések teljesen érthetőek.

Amire most szüksége van gyermekének: meghallgatásra. Nem kihallgatásra, nem faggatásra – hanem meghallgatásra.

• Higgyen gyermekének. Olyan mondatok, mint “Ez biztos nem volt olyan súlyos”, csak azt eredményezik, hogy a gyermek bezárkózik

• Az Ön nyugalma biztonságot ad gyermekének. Ha dőhös, nyugodtan mondja azt neki, hogy ez most felmérgelte, de igyekezzen higgadtan beszélni,

• Mondja: “Ennek nem kellett volna megtörténnie. Te semmit sem csináltál rosszul” • Kerülje: “Üss vissza” vagy “Ne csinálj ebből akkora ügyet”

Gyakorlati lépések:

• Dokumentálja, amit gyermeke elmond – az ő saját szavaival, értelmezés nélkül, amikor már erre lehetősege van: nyugodt körülmények, érzelmileg már nem rendül meg, higgadt

• Mihamarabb beszáljen a pedagógusokkal: “Gyermekem elmesélte, hogy… El tudná mondani, Önök mit figyeltek meg?”

• Dolgozzanak ki együtt egy tervet: Hogyan védjük meg gyermekemet? Ki fog különösen odafigyelni?

• Erősítse gyermekét: “Nemet mondhatsz. A tested a tied. Rendben van, ha segítséget kérsz” – használja ezt: Önvédelem ovisoknak

• Legyen türelmes: A feldolgozás időt igényel. A visszaesések normálisak

Fontos tudni: Néha a gyerekek visszahúzódnak, nem reagálnak, nem védekeznek. Ez nem gyengeség, hanem a túlterhelésre adott reakció. Vannak gyerekek, akiknek először abban kell segíteni, hogy egyáltalán érzékeljék: “Ez nincs rendben.”

Ha gyermeke másokat bántalmaz, Önben megjelenhet a szégyen, tehetetlenség, talán igazolási kényszer vagy aggodalom: “Mit gondolnak rólunk más szülők?” Talán dühös is gyermekére. Ezek az érzések természetesek és rendben vannak. Fontos megérteni: Az agressziót mutató gyermekek nem “rosszak”. Ők bajban lévő gyerekek. Amikor egy gyermek karmol, harap, üt, ezzel azt mondja: “Hiányzik valami. Nem bírok másképp megküzdeni vele. Segítségre van szükségem.” Gyakran a legsebezhetőbb gyerekek azok, akik kívülről a legerősebbnek tűnnek.

Amire most szüksége van gyermekének, az nem a megszégyenítés. Olyan mondatok, mint “Szégyelld magad!” vagy “Rossz vagy”, csak súlyosbítják a problémát

• Világos határok a méltóság megőrzésével: “Látom, hogy dühös vagy. Az ütés fáj. Megmutatom, mit tehetsz helyette”

• Érzelemkísérés: Segítsen gyermekének megnevezni az érzéseket: “Annyira dühös voltál, hogy nem tudtad, mit kezdj vele”

• Igénykutatás: Mi hiányzik most gyermekemnek? Figyelem? Struktúra? Nyugalom? Lehetőség a „tombolásra“?

Gyakorlati lépések:

• Vegye komolyan az óvoda visszajelzését – anélkül, hogy elítélné magát

• Kérdezzen rá a mintázatokra: Mikor történik? Milyen helyzetekben? Mely gyerekeknél?

• Figyelje meg otthon: Túlterhelt a gyermekem? Túl fáradt? Vannak változások a családban?

• Kérjen segítséget: pl nevelési tanácsadás, gyermekorvos

• Dolgozzon szorosan együtt az óvodával: “Mire van szüksége gyermekemnek, hogy biztonságban érezze magát?”

• Erősítse a kötődést: Több exkluzív idő, több testi kontaktus, több közös játék

A valóság az, hogy néha mi magunk is a határainknál vagyunk. Túl sok munka, túl kevés alvás, anyagi gondok, párkapcsolati problémák. A gyerekek ezt érzik és reagálnak rá. Őszintén nézzünk szembe a dolgokkal: mire van szükségünk nekünk, mint családnak?

Ha gyermeke tanúja az erőszaknak, talán megkönnyebbülést érez (“Hála istennek, minekt nem érint”), keveredve kényelmetlenség érézésével. Talán bizonytalan is: “Tennem kell valamit?”

Amit fontos megérteni: azok a gyerekek, akik az erőszak tanúi, szintén érintettek. Félelmet, tehetetlenséget, néha bűntudatot is éreznek (“Segítenem kellett volna”). Egyes gyerekek félnek, mások átveszik az agresszív viselkedést, megint mások visszahúzódnak.

Amire most szüksége van gyermekének: tér a beszélgetésre: “Hallottam, hogy a csoportodban néha előfordul, hogy valaki bánt valakit. Te is láttál már ilyet?”

• Cselekvési lehetőségek: “Ha ilyet látsz, szólhatsz egy felnőttnek. Ez nem árulkodás, hanem segítségkérés”

• Saját érzések kifejezése: “Hogy érzed magad, amikor ezt látod?”

Gyakorlati lépések:

• Beszélje meg az óvodával, amit hallott – még akkor is, ha gyermeke nincs közvetlenül érintve (de ne várjon el konkrét adatokat, neveket, csupán általános infromációt arról, hogyan kezelik az ilyen helyzeteket)

• Kapcsolódjon más szülőkhöz, nem ítélkezésből, hanem hogy együtt odafigyeljenek

• Erősítse gyermekét: “Nem kell közéjük állnod. De hívhatsz felnőtteket”

• Legyen példakép: Ön hogyan kezeli a konfliktusokat? Hogyan beszél más emberekről?

Ami mindannyiunkat összeköt

Akármilyen helyzetben is van – akár gyermekét bántalmazzák, akár ő bántalmaz másokat, vagy tanú – mindannyian ugyanazt akarjuk: hogy gyermekünk biztonságban és boldogan nőjön fel.

A kötődésorientált megelőzés azt jelenti:

• Odafigyelés a félrenézés helyett – még ha kényelmetlen is

• Egymással beszélni ahelyett, hogy egymásról

• Megértés az ítélkezés helyett – az érintett gyermek, az agresszív gyermek, a szülők és a pedagógusok iránt

• Közös megoldások keresése – nem egymás ellen, hanem a gyerekekért

Konkrét segítség a mindennapokra minden szülőnek: erősítse a biztonságos bázist!

• Napi ölelési idő, még ha kimerült is

• Rituálék, amelyek biztonságot adnak

• Érzések megnevezése: “Látom, hogy…”

• A testi autonómia tiszteletben tartása: senkinek sem kell ölelnie, ha nem akar

Kapcsolódjon az óvodával:

• Vegyen részt a közösségi eseményeken, megbeszéléseken

• Ossza meg megfigyeléseit: “Észrevettem, hogy…”

• Kérdezzen rá a pedagógiai koncepcióra: hogyan kezelik a konfliktusokat?

• Gondolkodjanak együtt: mire van szükségük a gyermekeknek?

Kapcsolódjon más szülőkkel – nem is gondolná, mennyien küzdenek hasonló problémákkal

• Vegyen igénybe nevelési tanácsadást – ne csak válságban, hanem amikor elbizonytalanodik

• Gondoskodjon magáról: csak teli pohárból lehet önteni

Figyeljen a figyelmeztető jelekre:

• Hirtelen viselkedésváltozások

• Testi tünetek ok nélkül

• Az óvoda elutasítása

• Alvászavarok, rémálmok

• Agresszív vagy nagyon visszahúzódó viselkedés

Fontos: senki sem vár Öntől tökéletességet. Nem kell mindent tökéletesen csinálnia. Szabad úgy éreznie, hogy túlterhelt. Nem azonnal megtalálni a megfelelő reakciót. Dühösnek lenni, sírni, segítséget kérni, aludni rá egyet. Ön elég jó szülő. És hogy odafigyel,az a legnagyobb érték.

Ez a cikk nem tud egyéni megoldásokat kínálni. Minden gyermek, minden család, minden helyzet más. De emlékeztet arra: nem vagyunk egyedül. Nem az Ön hibája. És vannak kiutak. Együtt – szülők, pedagógusok, társadalom – olyan helyeket teremthetünk, ahol minden gyermek biztonságban van. Azok a gyerekek, akiket bántanak. Azok a gyerekek, akik bántanak. És azok a gyerekek, akik ezt látják. Mindannyian megérdemlik a védelmet, a figyelmünket és a szeretetünket.