A prevenció nem szabályokkal és büntetéssel kezdődik, shanem kapcsolódással. A gyerekek megtapasztalják, hogyan bánnak a felnőttek az erzéseikkel és a konfliktusokkal, és közben eltanulják.

A legfontosabb eszköz ezért nem a módszer vagy a szabályok, hanem Te magad vagy.: A tartásod, a hitelességed, az empátiás keszseged és az önreflexióra való képességed.

Ha kis világok ütköznek

A pedagógusok mindennapjaiban gyakran előfordulnak nagy kihívást jelentő szituációk.

Egy gyermek meglök egy másikat

Elveszik egymástól a játékot

néha sírás követ egy konfliktust.

Az ilyen helyzetek nem csupán a gyerekeknek megterhelő, hanem a pedagógusokat is fontos kérdések elé állítja.

Megérteni ítélkezés helyett

A gyermekek agressziója egyrészt normális, egy határig. Fejlődésük során a második és hatodik életév között tanulják a gyerekek először, hogyan szabályozzák az érzelmeiket, hogyan oldjanak meg békésen konfliktusokat és a másik perspektívájának megértését.

Ha egy gyermek lökdös és harap, ritkán teszi rosszindulatból – gyakran egy jelzés a tólterheltségről, frusztrációról vagy a figyelemhiányról.

Minden gyermek egyedi történetet hordoz: családi rendszer, kulturális szokások, egyéni temperamentum és az eddig szerzett tapasztalatok formálják viselkedését. Néhány gyermek már megtanulta érvényesíteni az akaratát, mások számára még nem áll rendelkezésre megfelelő alternatíva a frusztráció levezetésére és a konfliktusok megoldására.

Együtt hidat építeni

Csapatként tudunk egy olyan atmoszférát teremteni, melyben preventív és reaktív cselekvések kéz a kézben járnak.

Prevenció rendszerrel és kapcsolódással

A világos, szeretetteljes szabályok határokat jelölnek ki a gyerekeknek.

A rituálék biztonségot teremtenek számukra.

Ha a gyerekek érzik, hogy látják és értik őket, csökken annak az esélye, hogy problémás magatartással akarjanak figyelmet szerezni.

Az érzelmi kompetencia erősítése

Együtt segíthetünk a gyerekeknek, hogy meg tudják nevezni és megfelelően tudják kifejezésre juttatni érzéseiket. Képeskönyvek, szerepjátékok és beszélgetések az érzésekről értékes eszközei a pedagógusok munkájának.

A konfliktus mint esély a tanulásra

A konfliktushelyzeteket használhatjuk a szociális kompetenciák fejlesztésére. Mediáció a gyerekek között, a következmények felvázolása és együtt megoldásokat keresni erősítik az egész csoportot.

A valóság elismerése – megoldások keresése

Legyünk őszinték: a feltételek nagyon sok óvodában kihívást jelentenek. A szakemberhiány nagyobb csoportokat eredményez, kevesebb idő jut az egyes gyerekekre és gyakran olyan terhelést jelent, ami a határainkat feszegeti. Ha 25 gyerekkel egyedül vagyunk vagy folyamatosan kompenzálmi kell más kollégák kiesését, nagyon nehéz a konfliktushelyzeteket úgy kezelni, ahogyan szívünk szerint szeretnénk.

Ezekről a kihívásokról szégyen nélkül beszélhetünk.

A túlterhelés valós és hatással van a pedagógiai munka minőségére valamint a saját jólétünkre is. A fáradt és stresszes szekmber kevésbé türelmes és nehezebben veszi észre a gyerekek finom jelzéseit

Együtt találhatunk kiutat:

• kis változtatások a hétköznapokban nagy változást jelenthetnek

• a kollégákkal való megbeszélések és egymás kölcsönös támogatása tehermentesít

• Egyértelmű prioritások: mi az, ami valóban fontos?

• Az öngondozás elismerése mint a professzionalitáshoz szükséges eszköz

A segítői hálózat

Az együttműködés a szülőkkel elkerülhetetlen. Nyílt és őszinte beszélgetések, melyek során együtt megoldásokat keresünk bizalmat és megértést váltanak ki. Ez esetben is beszélhetünk őszintén a kihívásokról – nem felmentésként, hanem mint meghívás a közös útra a megoldás felé.

Időnként a szakembereknek is szükségük van külső segítségre – legyen ez egy továbbképzés, szupervízió vagy tapasztalatcsere. A fenntartók és a politikusok dolga a feltételeken javítani, de nem muszáj várnunk, amíg minden tökéletes lesz ahhoz, hogy jó munkát végezzünk.

Az út a cél – nehéz körülmények között is

Minden apró lépés értékes – és ez nem csak a gyerekeket érintően igaz, hanem a pedagógusok mint csapat számára is. Ha a szakemberhiány ellenére egy konfliktushelyzetben jól tudtunk segíteni, ha kölcsönösen segítettük egymást vagy új, időt spóroló rituálékat találtunk – ezek sikerek, amiket méltathatunk és elismerhetünk.

Nem a tökéletes a cél. Néha elég jelen lenni, meghallgatni és vígasztalni. Néha kénytelenek vagyunk a konfliktusokat gyorsabban megoldani, mint az pedagógiailag ideális lenne. De ez rendben van – reális és nem ideális feltételek között dolgozunk.

A gyermekek közötti bántalmazás nem bukás – sem a pedagógusoké, sem a gyerekeké sem pedig a szülőké. Ez egy kihívás, ami mindannyiunkat fejlődni hív, akkor is, ha a körülmények nem mindig optimálisak.

Együtt tudunk olyan környezetet teremteni, amelyben a gyerekek megtanulnak tisztelettel bánni egymással – nehezített körülmények között is.

Beszéljünk róla, osszuk meg tapasztalatainkat és tanuljunk egymástól. Csak együtt tudunk a gyermekek kezébe olyan eszközöket adni, amelyekkel megvalósitható a békés együttélés.